A quinoa története valamikor 8-9000 évvel ezelőtt kezdődött a Titicaca-tónál. Errefelé már ekkortájt előszeretettel fogyasztották ennek a növénynek a termését, és a bolíviaiak a termesztés során finomítottak a növény tulajdonságain, hogy minél jobb terméssel és vékonyabb külső réteggel bírjon.
A legtöbb ókorban ismert és használt növényhez hasonlatosan a quinoa sem csak étkezési célokat szolgált, hanem gyógyításra is használták. Ez volt az oka, hogy az inkák által is előszeretettel fogyasztott quinoát a spanyolok mindenáron el akarták tüntetni a föld felszínéről.
A quinoa a spanyolok érkeztéig – a burgonya és a kukorica mellett – a harmadik legfontosabb alapanyag volt a környéken élők számára. Igénytelensége, jó fagytűrése, valamint az, hogy bírta a szárazságot, az erős napfényt és zavartalanul termett az Andok hegyeiben, sokak számára tette igen fontos és könnyen elérhető élelmiszerré. A quinoa – amellett, hogy nagyon jóízű – rendkívül tápláló, számos betegség megelőzésében és gyógyításában vállal szerepet. Rendszertanilag nem gabona, hanem egy Chenopodium növénycsalád gyümölcse – gluténmentes, nagyon könnyen emészthető, magas a fehérje tartalma, tartalmazza mind a 9 esszenciális aminosavat. Ezen kívül gazdag káliumban, mangánban, kalciumban, magnéziumban, vasban, rézben és foszforban, valamint nagyobb mennyiségű B-, C- és E-vitamint tartalmaz.
Leggyakrabban gluténmentes diétáknál, életmódváltásnál és gyomorpanaszok esetén alkalmazzák sikerrel, valamint a migrénes fejfájás esetén a pácienseknél tapasztalható enyhülés, ha áttérnek quinoában gazdag étrendre. A migrén mellett még javasolják cukorbetegeknek, szív- és érrendszeri problémákkal küzdőknek, valamit csontritkulás esetén is jó kiegészítő táplálék.
A quinoa íze diós, kifejezetten kellemes, ezért is könnyen válhat a rizs és más, már megszokott gabonafélék alternatívájává.
Dél-Amerikából származó, az amaranthoz hasonlóan a libatop félék családjába tartozó gabona. A több mint 120 fajból a sötétvörös, a fekete és a fehér, édes magvú quiona terjedt el. A növény levelei szintén ehetőek. Kalcium és vas tartalma magas, jó E és B vitaminforrás. A mag bőségesen tartalmaz fehérjét, melyben mind a 8 esszenciális aminosav fellelhető, így teljes értékű fehérjének tekinthető. A quinoában a többi gabonától és a hüvelyesektől eltérően kivételesen sok lizin, cisztin és metionin van. A 6-7% zsírt tartalma egyéb gabonafélékhez mérten viszonylag magas, értékes keményítő és rostforrás.
